Vissza
Ribizli vagy ribiszke? Ahogy sok más növénynél, ennél is tájegységenként változik az elnevezés, de bárhogy is hívjuk, ugyanarról a régi kedvencről van szó. Egykor szinte minden ház körüli kertben megtalálható volt, ma viszont egyre ritkábban találkozunk vele. Pedig ez a szerény bogyós gyümölcs nemcsak finom, hanem könnyen nevelhető, egészséges, és a konyhában is számtalan módon felhasználható.
Sokan még emlékeznek arra az időre, amikor a ribizli szinte minden ház körüli kert természetes része volt. A bokrok csendben meghúzódtak a kerítés mellett vagy a gyümölcsfák közelében, és minden nyáron bőséges terméssel ajándékozták meg a családot. Az utóbbi években azonban egyre ritkábban találkozni vele. A divatos bogyós gyümölcsök háttérbe szorították, pedig a ribizli ma is ugyanazokat az értékes tulajdonságokat kínálja, mint régen.Sokan nem is tudják, hogy nemcsak piros ribizli létezik. A legismertebb valóban a piros, amely üdítően savanykás ízű. A fehér ribizli valamivel édesebb, lágyabb aromájú, ezért sokan szívesebben fogyasztják frissen. A fekete ribizli már egészen más világ. Erőteljes illata és karakteres íze miatt megosztó, viszont igazi vitaminbomba, és kiváló szörp, lekvár vagy gyógytea készülhet belőle.
A ribizli nevelése nem bonyolult. Napos vagy félárnyékos helyen is szépen fejlődik, bár a legjobb termést ott adja, ahol elegendő napfény éri. A jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajt kedveli. A hosszabb száraz időszakokat már kevésbé viseli jól, ezért a nyári hőségben meghálálja a rendszeres öntözést. A bokor tövét érdemes mulccsal takarni, mert így tovább marad nedves a talaj, és a gyomok sem szaporodnak el.
A metszésre is figyelni kell. A legidősebb ágakat néhány évente érdemes eltávolítani, mert a fiatal vesszők hozzák a legtöbb termést. Egy ritkásabb bokorba a napfény és a levegő is könnyebben bejut, így a betegségek kialakulásának esélye is kisebb.
A ribizli tavasszal bőségesen virágzik, virágait a méhek és más beporzó rovarok is szívesen látogatják. Nyár elején megjelennek a piros, fehér vagy fekete fürtök, amelyek nemcsak szépek, hanem rendkívül egészségesek is. Magas C-vitamin-tartalmuk mellett antioxidánsokban, rostokban és ásványi anyagokban is gazdagok.
Sokan őriznek szép emlékeket a ribizliről. Volt, ahol hűsítő szörp készült belőle, máshol lekvár vagy zselé, de talán a ribizlis sütemény maradt a legemlékezetesebb. A savanykás bogyók és a könnyű, édes krém találkozása olyan ízvilágot adott, amelyet ma is sokan örömmel idéznek fel.
A felhasználásának csak a fantázia szab határt. Készülhet belőle lekvár, zselé, szörp, gyümölcslé, fagylalt, gyümölcsleves, kompót vagy akár bor is. Süteményekben különösen jól érvényesül a kellemes savanykás íze, mert szépen ellensúlyozza a krémek és a tészták édességét. Egy marék friss ribizli joghurtba vagy müzlibe keverve is igazi nyári csemege. Napjainkban egyre népszerűbbek az úgynevezett infúziós vizek is. Ezekhez elég egy kancsó hideg víz, amelybe ribizlit, citromkarikákat, mentalevelet, citromfüvet vagy más bogyós gyümölcsöt teszünk, majd néhány órára a hűtőbe állítjuk. Az eredmény egy természetes, frissítő ital, amely cukor hozzáadása nélkül is kellemes ízű, és a forró nyári napokon kiváló szomjoltó. Jól látszik, hogy a ribizli nem csupán a régi receptek alapanyaga lehet. A hagyományos felhasználási módok mellett a mai, egészségtudatos konyhában is könnyedén megtalálja a helyét, így egyáltalán nem mondható elavult gyümölcsnek.
Érdemes lenne újra helyet adni neki a kertekben. Nem igényel különleges bánásmódot, hosszú éveken át terem, ráadásul a gyümölcse rendkívül gazdag vitaminokban. Talán eljön még az idő, amikor ismét természetes lesz, hogy a kerítések mellett ott sorakoznak a ribizlibokrok, és ez a régi, megbecsült gyümölcs újra elfoglalja méltó helyét a magyar kertekben.
F. P. T. Fotó: Futó
