Vissza
Van valami különösen szép a szeptemberben. A nyári nagy melegek után végre kellemesebbek a nappalok, jól esik kimozdulni a családdal, sétálni egyet a környéken, és közben észrevenni olyan apró szépségeket is, amelyek mellett a hétköznapokban talán elszaladunk. Egy kis eső után pedig egészen más arcát mutatja a határ. Zöldül a fű, friss illata lesz a földnek Ha pedig nedvesebb rétek, árokpartok, kaszálók mellett járunk, könnyen feltűnhet egy apró, lilás-rózsaszín virág, amelyből helyenként szinte egész mezők virítanak. Ez az őszi kikerics. (Colchicum autumnale)
Első pillantásra igazán ártatlannak tűnik. Alacsony, húsz centiméteres virág, amely ősszel szinte levél nélkül bújik elő a földből. Tölcsérszerű, hat szirmú virágai halványlilától a rózsaszínes-liláig változhatnak, és amikor egy nagyobb foltban egyszerre nyílnak, valóban látványosak. Az őszi kikerics szeptemberben és októberben virágzik, levelei pedig tavasszal jelennek meg.
A növényhez egy régi legenda is kapcsolódik. Tudományos neve, a Colchicum, Kolkhisz ókori királyságának nevéből származik, amely a Fekete-tenger keleti partvidékén helyezkedett el. A görög mitológia szerint itt élt Médeia, a kolkhiszi királylány és híres varázslónő, aki a legenda szerint kikericset is használt varázsszerei elkészítéséhez. Talán nem véletlenül. Hiszen a növény minden része mérgező, a benne található kolhicin pedig erős méreganyag. Jó tudni, hogy az őszi kikerics az egyik legveszélyesebb vadon élő virágunk. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ nagyon mérgező növényként tartja számon. Elfogyasztása után néhány órán belül jelentkezhetnek a mérgezés tünetei, többek között égető érzés a szájban, nyelési nehézség, hányás és hasmenés, súlyos esetben pedig életveszélyes állapot is kialakulhat. Már kis mennyiség elfogyasztása is komoly veszélyt jelenthet. Nem véletlen az sem, hogy a népnyelv több különös nevet is adott neki. Kikerics, kükörics, vagy kükerc néven is ismerték, mérgezősége miatt pedig egyes vidékeken meglehetősen hátborzongatóan, kutyadöglesztőnek nevezték.
A gyerekekkel pont ezért érdemes beszélni róla. Mert valljuk be, egy kisgyerek szemében egy ilyen lila virág tökéletes alapanyag ahhoz, hogy leszedjék és jó nagy csokrot vigyenek belőle anyukájuknak. A kikerics viszont jobb, ha a mezőn marad. A gyerekek szedés közben vagy utána szinte biztosan a szájukhoz veszik a kezüket vagy az arcukhoz nyúlnak estleg mosatlan kézzel ételt kekszet, gyümölcsöt esznek. Egy kisgyermek szervezetének minimális mennyiségű kolchicin is elég a súlyos mérgezéshez, ami a kezéről a nyálával könnyen bejuthat a gyomrába. Vagy ha a nedves kezével megdörzsöli a szemét vagy az orrát, a méreg a nyálkahártyán keresztül felszívódhat. Ez súlyos, égő szemgyulladást és helyi duzzanatot okoz. Éppen ezért a tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy a vadvirágok között is akadnak olyanok, amelyekhez nem szabad hozzányúlni, még akkor sem, ha szépek.
A kikerics nemcsak a kicsikre, hanem az állatokra is veszélyt jelent. Sok állattartó örült a nyár végi nagyobb esőzéseknek, hiszen a megviselt gyepek újra kizöldültek. Aki egész nyáron figyelte a szomjazó legelőket, annak jó érzés volt látni, hogy ismét nő a fű, és talán végre a kaszát is elő lehet venni. Csakhogy ahol nagyobb foltokban megjelent ez a mérgező növény, ott már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Különösen a kérődzőknél kell résen lenni. A juhok, kecskék és szarvasmarhák is megbetegedhetnek a kikerics elfogyasztásától, ezért nem mindegy, mi kerül a legelőre, és mi jut a lekaszált takarmányba. A virágzó növényt az állatok sokszor elkerülik, a szénába keveredve azonban komoly bajt okozhat.
Ezért ahol nagyobb állományban megjelenik, ott a gazdáknak körültekintően kell eljárniuk.
Így aztán a szeptemberi sétán, ha meglátjuk a lila virágokkal teleszórt rétet, inkább álljunk meg egy pillanatra, és gyönyörködjünk benne. Fényképezzük le, mutassuk meg a gyerekeknek, meséljük el nekik, milyen különleges növényt látunk, de ne szedjük le. Az őszi kikericsnek éppen az a szépsége, hogy ott virít a mezőn. Maradjon is ott.
F. P. T. Fotó: Futó
