Vissza
Az erős paprikát van, aki szereti, van, aki messziről elkerüli, és akad olyan is, aki egyenesen rajong érte. Én bizony az utóbbiak közé tartozom. Éppen ezért nagyon megörültem, amikor egy kedves szomszédomtól egy különleges és ritka chilipaprikát kaptam. A neve Aji Charapita volt. Bevallom, addig még nem is ismertem ezt a fajtát, így rögtön utána is néztem, milyen különlegesség kerülhetett hozzám.
Tíz maggal vágtam neki a kalandnak, kíváncsian várva, vajon mi bújik majd elő belőlük. Végül négy bokrom lett. Nem panaszkodom, mert ez a négy növény igazán szépen fejlődött, és mostanra ontja magából az apró, sárga paprikákat
Az Aji Charapita Észak-Peruból, az amazóniai térségből származó különleges chili. Apró mérete és magas ára miatt gyakran a „világ legdrágább chilijeként”, illetve „kaviár-chiliként” emlegetik. Bár ismert, hogy egyes fűszerek ára a csillagos égig emelkedhet mint a vanília vagy sáfrány ami már szinte megfizethetetlen, de Aji Charapita nevű chilipaprika még náluk is többe kerül. A bogyói alig nagyobbak egy borsószemnél, mégis meglehetősen nagy értéket képviselnek. A nemzetközi piacon kilogrammonként akár 25 000 dolláros árral is találkozhatunk, ami hazai viszonylatban több millió forintos összeget jelenthet. Ritkaságának egyik oka, hogy termesztése még nem számít széles körben elterjedtnek, apró terméseit pedig jellemzően kézzel szüretelik.
A kis méret azonban ne tévesszen meg senkit. A Charapita ugyanis nem holmi szelíd kerti dísz. Csípőssége a forrásoktól függően körülbelül 50 000–100 000 Scoville-egység között mozog, miközben az íze gyümölcsös, virágos, egzotikus jegyeket is hordoz.
Én természetesen nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg.
Bevallom, kicsit tartottam tőle, mert a chili néha már egyetlen falattal képes könnyeket csalni az ember szemébe. Az Aji Charapita viszont kellemes meglepetést okozott. Csípős, de számomra egyáltalán nem volt az a vadul maró fajta, amitől az ember rögtön egy pohár víz után kezd kutatni. Inkább kellemesen csípett, és különösen tetszett, hogy az égető érzés nem maradt sokáig a számban. Miután lenyeltem a falatot, szépen lassan eltűnt a csípősség is.
Talán éppen ez teszi igazán szerethetővé. Nem akarja elnyomni az étel minden más ízét, inkább hozzátesz egy kis tüzet és egy különleges gyümölcsös aromát.
A növény maga bokrosan, erősen elágazva fejlődik, és megfelelő körülmények között akár egy méter körüli magasságot is elérhet. A négy bokrom mostanra szép, erős növény lett, rajtuk pedig egymás után jelennek meg az apró termések. Egy-egy bokron meglepően sok paprika fejlődik, így a négy növényből is bőven lesz mit szüretelnem.
A Charapita melegkedvelő, ezért a palántanevelésnél érdemes türelmesnek lenni. A csírázáshoz nagyjából 22–28 Celsius-fok közötti hőmérsékletet szeret, a magok általában 10–20 nap alatt kelnek ki. Napos, védett helyen érzi jól magát, és a talaj legyen jó vízáteresztő, mert a pangó vizet nem kedveli.
A hosszú tenyészidő miatt nálunk különösen hálás lehet a cserepes nevelés. Így ősszel, amikor az éjszakák már hűvösek, könnyebb védett helyre vinni, és a még zöld terméseknek is több esélyük marad a beérésre.
A betakarított paprikát frissen is felhasználhatjuk, de szárítva, porítva, pácolva vagy szószokhoz adva is remekül használható. Peruban például szószok és salsák ízesítésére is kedvelt.
Nálam egyelőre a kertben sorakoznak a kis sárga csípős gyöngyszemek. Négy bokor lett belőle, pedig tíz maggal indultam, de most már azt mondom, egyáltalán nem bánom a veszteséget. Ez a négy növény ugyanis bőven kárpótol mindenért.
És hogy jövőre elültetem-e újra?
Nos, azt hiszem, ezen már egyáltalán nem kell sokat gondolkodnom
F. P. T. Fotó: Futó
