Vissza
Számtalan balesetről tudósítottam már. Az ember ilyenkor mindig átérzi a hozzátartozók fájdalmát, és titkon imádkozik, nehogy egy ismerőst vagy családtagot találjon a helyszínen. Sajnos volt már rá példa, hogy egy gyermekkori barátom halálos balesetéről kellett beszámolnom. Ma délelőtt viszont megtörtént az, amitől szülőként a legjobban rettegtem: végig kellett néznem, ahogy egy figyelmetlen autós elüti a fiamat Ajkarendeken.
Sokat közlekedünk kerékpárral, és őszintén szólva rendkívül frusztráló, hogy a mindennapokban naponta többször is hajszálon múlik egy-egy gázolás. Aki az Ajka és Ajkarendek közötti szakaszon két keréken közlekedik, pontosan tudja, hol kell fokozottan figyelni. Legyen szó a kanyarodási szabályok be nem tartásáról, vagy arról az autós reflexről, hogy egy egyirányú utcában az úrvezetők gondolkodás nélkül padkától padkáig használják az utat.
A szombaton délelőtt, 10 óra 30 perc magasságában történt gázolás miatt azonban nem okolható sem az extrém gyorshajtás, sem a kánikula. Pusztán egyetlen dolog vezetett a bajhoz: a pillanatnyi figyelmetlenség és talán egy kicsit a rutinból vezetés.
A baleset anatómiája és a csendes veszély
A fiammal ketten haladtunk szabályosan a Korányi utca irányából a Rendeki utcán. Az utca egyirányú, de a kihelyezett kiegészítő tábla a kerékpárosok számára engedélyezi a forgalommal szembeni közlekedést. Ezt a szabályt egyébként éppen a jelentős gyalogosforgalom miatt vezették be: a cél az volt, hogy az autósok szemből, jól láthatóan és időben érzékelhessék az érkező embereket, illetve számítsanak rájuk.
Az útszakaszt egy olyan keresztutca szeli át, ahonnan az autósok csak balra kanyarodhatnak. Innen érkezett a gépkocsi. Elöl haladó kerékpárosként már messziről érzékeltem, hogy a sofőr egyáltalán nincs tudatában annak, hogy fentről kerékpárosok érkezhetnek. Hátrakiáltottam a mögöttem haladó fiamnak: „Vigyázz, el fognak ütni!”
A baleset egy tipikus, mindennapos félreértés és figyelemkihagyás tragikus láncolata volt. Az autós észrevett engem, mint első kerékpárost, ezért megállt. A fiam, aki mögöttem érkezett, ezt a megállást úgy értelmezte, hogy a sofőr őt is észlelte és megadja neki az elsőbbséget.
A sors különös fintora, hogy egyébként mind a fiam, mind az autós kifejezetten lassan haladt. A sofőr – egy hölgy, aki ráadásul épp abban az utcában lakik, és akkor indult el otthonról – egyszerűen el volt bambulva. Pedig helyiként pontosan tisztában van vele, hogy ezen a szakaszon számítani kell a kerékpárosokra, sőt, a helyszínen ő maga is elmondta: korábban az utca végén őt is majdnem elütötték már amikor babakocsival sétált arra.
Mégis, a megállás után a másodpercek töredéke alatt a gázra lépett, és elindult. És itt lépett be a képbe egy modernkori, rendkívül megtévesztő tényező, a jármű egy elektromos autó volt. A megindulás és a gyorsítás teljesen hangtalanul történt, így a fiamnak esélye sem volt arra, hogy egy felpörgő motor hangjára reflexből reagáljon. A hölgy elmondása szerint engem ugyan látott, de a második kerékpárost már nem. A gépkocsi így gyakorlatilag telibe verte a szabályosan haladó fiatalt.
Centimétereken múlt az élet
A helyszíni fotók és a sérülések mindennél beszédesebbek. Az autónak nem a közepe, hanem a jobb első sarka, a lökhárító jobb széle tört össze. Ez egyértelműen bizonyítja: a fiam már szinte teljesen átért a jármű előtt, amikor a sofőr a gázra lépett és elsodorta őt. Szó szerint centimétereken és a másodperc töredékén múlt, hogy nem került a kerekek alá.
Bár a tempó alacsony volt, az ütközés erejét jól mutatja, hogy az autó pontosan az elektromos kerékpár pedálját kapta el. A pedál az ütéstől azonnal összerogyott, a masszív hajtókar – vagy ami még rosszabb, az elektromos motor főtengelye, ezt majd a szerviz állapítja meg – pedig teljesen elhajlott. Belegondolni is hátborzongató, mi történik, ha ez a roncsoló erő nem a fémalkatrészt, hanem a fiam lábát éri.
Új szabályok, új veszélyek
A történet legfontosabb mondata következik: a fiam szerencsére horzsolásokkal megúszta a gázolást. Ügyesen reagált a hirtelen előállt helyzetre, de ez nem változtat azon a tényen, hogy egy másodpercnyi kihagyás is elég ahhoz, hogy életek törjenek derékba.
Különösen fontos erről beszélni most, a küszöbön álló KRESZ-módosítások előtt. Szeptembertől ugyanis a tervek szerint a 25 km/h sebesség alatti elektromos rollerek gyalogosnak fognak számítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az autósoknak a gyalogátkelőhelyeknél arra is fel kell készülniük: egy „gyalogos” akár 25 km/h-val is átsuhanhat előttük a zebrán. Ha egy lassan haladó, szemből érkező kerékpárost is könnyű elnézni egy pillanatnyi figyelemkihagyás miatt, egy ilyen sebességgel érkező roller beláthatatlan veszélyeket rejt.
Fokozottan figyeljünk egymásra! Ne rutinból vezessünk, ne csak azt nézzük meg, amire számítunk, hanem azt is, ami – bár teljesen szabályosan – hirtelen felbukkanhat előttünk. A csendes elektromos járművek korában pedig a vizuális figyelem minden eddiginél fontosabbá vált.
Végezetül ezúton is szeretném hálásan megköszönni az ajkai mentők rendkívül gyors, megnyugtató és szakszerű munkáját, akik a helyszínen azonnal ellátták a fiamat! Tényleg szavak nincsenek a hálára ilyenkor.
F. Z.
