Vissza
A lelki egészség fontosságáról és az önismeret szerepéről tartottak nyílt napot július 14-én az ajkai Új Esély Központban. A program vendége dr. Szőke Fanni coach volt, aki interaktív előadás keretében beszélgetett a résztvevőkkel a mentális egészség megőrzéséről, a traumák feldolgozásáról és a támogató emberi kapcsolatok jelentőségéről.
Az előadás középpontjában az állt, hogy a lelki egészség megőrzése nem egyszeri feladat, hanem folyamatos odafigyelést és önismereti munkát igényel. A résztvevők arról is hallhattak, hogyan befolyásolják a gyermekkorban szerzett élmények a felnőttkori önképet, valamint arról, hogy a múlt nehézségei ellenére mindig van lehetőség a változásra és a gyógyulásra.
Dr. Szőke Fanni eredetileg jogászként kezdte pályafutását, ügyvédjelöltként hat éven át dolgozott egy ügyvédi irodában. Az évek során azonban felismerte, hogy a segítő hivatás áll hozzá közelebb, ezért önismereti útja végül a coaching felé vezette. Négy éve dolgozik coachként és csoportvezetőként, három éve pedig a pápai Új Esély Központ munkatársa, ahol pszichiátriai és szenvedélybeteg emberek rehabilitációját segíti csoportos foglalkozások vezetésével. Elmondása szerint a pályaváltás nemcsak szakmai döntés volt, hanem egy olyan belső folyamat eredménye, amely megtanította kiállni saját értékei és határai mellett.
Dr. Szőke Fanni az előadásban kiemelte, hogy az ember személyisége a környezet visszajelzéseinek hatására formálódik. Ha valaki biztonságos, elfogadó közegben nő fel, könnyebben alakít ki stabil önképet. A bántalmazás, az elutasítás vagy a szeretethiány azonban mély nyomot hagyhat, amelynek feldolgozásához sok esetben szakmai segítségre is szükség van. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a múlt nem határozza meg végleg a jövőt, felnőttként lehetőségünk van új mintákat kialakítani, és tudatosan tenni a saját lelki egyensúlyunkért.
A beszélgetés során egy személyes történet is elhangzott. Bár hozzájárult, hogy leirjuk történetét de ennek ellenére az anonimitását megőrizve legyen inkább Böbe, aki arról mesélt, hogy két év és négy hónapnyi sikertelen segítségkérés után jutott el az Új Esély rehabilitációs központba. Előfordult, hogy egy segélyvonalon nem tudott megszólalni a sírástól, ezért megszakadt a hívás, máskor pedig azzal küldték haza, hogy próbáljon egyedül megbirkózni a problémáival. Beszélt arról is, hogy pánikrohamai során voltak, akik félreértették az állapotát, ezért még kiszolgáltatottabbnak érezte magát.
Mint mondta, a fordulópontot nem egy újabb gyógyszer vagy kezelés jelentette, hanem egy egyszerű emberi gesztus amit ebben a központban kapott meg. Az a pillanat volt, amikor a szakember nem távolságot tartva beszélt hozzá, hanem leült mellé a földre, megteremtette azt a biztonságérzetet, amelyre addig hiába vágyott. Ez az elfogadó hozzáállás adta meg számára a bizalmat ahhoz, hogy folytassa a rehabilitációt.
Böbe arról is beszélt, hogy saját traumáinak feldolgozásában az írás jelentette az egyik legfontosabb kapaszkodót. Két fényképes kötetet írt a megélt eseményekről, amelyek elkészítése segített számára újraértelmezni a múltat, meghúzni a saját határait, és fokozatosan visszaszerezni az irányítást az élete felett.
Az előadás során szó esett az ellátórendszer működéséről is. A résztvevők szerint a szakmai felkészültség mellett legalább olyan fontos az empátia, az odafigyelés és a személyre szabott segítség, hiszen sok esetben ezek jelentik az első lépést a gyógyulás felé. Az előadó kérésére a jelenlévők megfogalmazták, mit jelent számukra az Új Esély Központ. Többen úgy vélték, hogy a központ éppen azért nyújt valódi segítséget, mert elfogadó, biztonságos közösséget teremt, ahol figyelemmel, megértéssel és szeretettel fordulnak feléjük. Egyetértettek abban, hogy az ilyen emberi kapcsolatok olyan megtartó erőt jelenthetnek, amelyek nélkülözhetetlenek a felépüléshez.
Az előadást követően kötetlen beszélgetésre is lehetőség nyílt, ahol a résztvevők feltehették kérdéseiket és megoszthatták saját tapasztalataikat dr. Szőke Fannival.
