Vissza
Nagy sajtóvisszhangot kapott a Devecserben, az Emlékparkban augusztus 20-án felállított új emlékmű, amelyet a mohácsi vész 500. évfordulója alkalmából állítottak. Az alkotást azonban sokan nem a történelmi mondanivalója miatt kezdték el emlegetni, hanem azért, mert az országos sajtóban és a közösségi oldalakon többen egy szárnyas péniszhez hasonlították.
Az új emlékmű ötletgazdája és a vázlatok készítője Nyárs Hajnalka devecseri alpolgármester volt, a fafaragást pedig Kardos Róbert, Bodorfa polgármestere készítette. Az alkotás a mohácsi csata 500. évfordulójára készült, és egy nagyobb, a magyar történelmet és nemzeti emlékezetet bemutató elképzelés, a Magyarság Útja részeként született meg.
A szobor formája azonban már az átadást követően komoly vitát váltott ki. Az interneten pillanatok alatt terjedni kezdtek a róla készült fényképek, és sok helyi lakos is nemtetszésének adott hangot. Volt, aki azt írta, reméli, „nem sokáig lesz ez a mocsok látható”, míg mások azt sérelmezték, hogy miért nem kérdezték meg a devecserieket, mielőtt egy ilyen köztéri alkotást állítottak.
A történet országos figyelmet kapott, Nyárs Hajnalka pedig hosszú bejegyzésben reagált a kialakult helyzetre. Az alpolgármester nem próbált elbújni a felelősség elől, sőt humorral közelített a történtekhez.
-Ritkán adatik meg egy alpolgármesternek, hogy egy történelmi évforduló kapcsán országos ismertségre tegyen szert. Nekem most sikerült – írta.
Mint fogalmazott,- a Mohácsi csata 500. évfordulójára készült devecseri emlékmű ugyanis eredetileg a történelemről, a magyar sorsról és a nemzeti emlékezetről szólt. Most pedig az ország egy része a geometriáról beszél.
Ezt tudomásul kell venni, mint ahogy azt is, hogy egy öt méter magas köztéri alkotás egészen másképp mutat a tervező fejében, a földön, illetve a valós térben.
Ezt most megtanultuk. Elég alaposan.
Nyárs Hajnalka azt is elismerte, hogy ő kezdeményezte a programot, ő készíttette az elképzelést, szervezte a megvalósítást, egyeztetett az alkotóval és a közreműködőkkel, valamint az ünnepi műsort is. Az emlékmű az utolsó pillanatokban készült el, az alkotó még augusztus 19-én is dolgozott a részleteken, másnap pedig már át is adták.
A kialakult helyzetet ugyanakkor nem tekinti tragédiának. Szerinte egy normális közösségnek képesnek kell lennie arra, hogy ha valami nem úgy sikerül, ahogyan eredetileg tervezték, akkor kijavítsák. Mint írta, az emlékmű változni fog.
A közösségi oldalon azonban a humor mellett komolyabb gondolatokat is megfogalmazott. Arra kérte a kritikusokat, hogy az alkotást, az elképzelést és a szakmai döntéseket nyugodtan bírálják, a személyeskedést azonban ne keverjék össze a műkritikával.
Az alpolgármester szerint a közéletben dolgozóknak a kritikát, a gúnyt és a kellemetlen helyzeteket is vállalniuk kell. Ő maga pedig úgy fogalmazott, inkább azok közé szeretne tartozni, akik kezdeményeznek és alkotnak, még akkor is, ha közben hibáznak.
A devecseri szobor körüli vita egyelőre biztosan nem ért véget, az azonban kétségtelen, hogy az alkotás olyan országos figyelmet hozott a városnak, amilyenre kevesen számítottak. Nyárs Hajnalka szerint most már érdemes ezt az érdeklődést Devecser javára fordítani.
Hozzátette, nem azt szeretné, hogy Devecser „az a város legyen, ahol az a szobor áll”, hanem olyan település, ahová érdemes eljönni, megismerni a történelmét és értékeit.
Az alpolgármester végül sajátos módon vont párhuzamot Moháccsal is. Mint írta, ötszáz évvel ezelőtt egy nemzet súlyos vereséget szenvedett, Devecserben pedig most legfeljebb egy fafaragási félreértés történt.
-A kettőt azért ne keverjük össze. Mohács tragédia volt. A devecseri emlékmű pedig – minden kellemetlen félreérthetőségével együtt – legfeljebb egy tanulságos közéleti kaland.”
Az emlékmű tehát változni fog, a történet azonban már biztosan beírta magát Devecser idei augusztus 20-ai ünnepségének emlékezetébe. Hogy öt év múlva mit mondanak majd róla az emberek, azt még nem tudni. Az alpolgármester mindenesetre abban bízik, hogy idővel nem a „szárnyas fallosz” jut majd először mindenkinek eszébe Devecserről, hanem maga a város, annak múltja, jelene és jövője.
Fotó: Facebook
